"Művészet és természet valós, programszerű fizikai találkozása az 1960-as évektől Amerikában a land art mozgalom, Európában pedig az arte povera kapcsán valósult meg. Néhány nagynevű alkotónak köszönhetően ebben az időszakban vált a műtárgyak természeti kontextusba helyezése elfogadott gyakorlattá. A természeti, falusi környezetben létrejövő, elsősorban a környezetben fellelhető természetes anyagokat felhasználó művészi megnyilvánulások elterjedésének következtében a nyolcvanas évektől sorra jöttek létre azok a művészeti központok, jellemzően Nyugat-Európában és a Távol-Keleten, amelyek immár programszerűen rendeztek természethez köthető szimpóziumokat, művészeti eseményeket...

Magyarországon az első, állandó alkotási színhelyként tudatosan egy rurális helyszínt választó csoport a Farkaskő Egyesület volt. A különböző művészekből álló baráti társaság a noszvaji barlanglakásokba költözve folytatja immár két évtizede kortárs művészet és az archaikus környezet egymásra gyakorolt hatásának vizsgálatát... 

A XXI. század elejének új típusú problémákat felszínre hozó korszellemében a Pocem művészei intuitív módon törekedtek a természettel való harmónia újrateremtésére, a barlanglakások tereinek finomhangolására, a terekben létrehozott alkotások kontextusára fókuszálva. A barlangok környékén létrejövő művekben a természeti anyagokat, tárgyakat, energiákat, helyszíneket felhasználva teremtettek közvetlen fizikai kapcsolatot természet és alkotási folyamat között. Megelégedtek a kultúrpolitika szervezett játékterétől távol eső "kis gesztus" módszerével létrejött alkotásokkal. Kivonulásukkal, alkotói attitűdjükkel önkéntelenül is az ökológiai problémák nyilvánvalóvá válásával átrendeződő és újrafogalmazódó globális értékrendre rezonáltak, felerősítve e művészi gesztus szimbolikáját... 

A szociális dimenzió mindazonáltal nem hiányzik a Pocem tevékenységéből sem, hiszen a rurális környezet szereplői, a falusiak, a fizikai munkát vállaló egyszerű emberek, a mesteremberek és a kézművesek tevőlegesen is részt vesznek a terek alakításában, az alkotói folyamatokban. A művészettel ritkán érintkező emberek számára egy műalkotás létrehozásában való közreműködés élménye, a körülmények megteremtésének feladata, a közös ügyben való odaadó részvétel elmossa az "alkotó géniusz" és a kortárs művészet színterén kívül álló "egyszerű befogadó" közötti határokat, jelentősen tágítva ezzel a befogadói csatornákat. És ezeknek a gesztusoknak a hatását Noszvajon is tapasztalhatjuk, ahogy a helyiek magukénak érzik az itt születő, a kortárs formavilág jegyeit viselő műalkotásokat, amelyek szemükben a falu közösségét gazdagítják...

Az oktatási tevékenységre akkor helyeződött nagyobb hangsúly, amikor 2010-ben az egri Eszterházy Károly Egyetem vizuális művészeti tanszékén Európában elsőként elindult a természetművészet oktatása. Az Egyesület alapító tagja, Balázs Péter nélkülözhetetlen szereplője ennek az úttörő oktatási kísérletnek is, így személyén keresztül magától értetődően alakult ki szakmai kapcsolat a két szervezet között. A barlanglakások és környéke bevált gyakorlóterepe a tanszéknek, ahol a természetművész hallgatók rendszeresen megfordulnak tanulmányaik során. A nyaranta szervezett nemzetközi művésztelepek keretében pedig tucatnyi művészeti egyetem oktatóinak és hallgatóinak volt alkalma az elmúlt évtizedben a Pocemben dolgozni a tanszék és az Egyesület együttműködésének köszönhetően. Sokan a határon túlról, Távol-Keletről vagy Nyugat-Európából érkező művészek közül itt találkoztak először a természetművészet kifejezéssel, és értették meg az esti vetítések, előadások beszélgetések során annak mibenlétét. A Pocemben a természetművészet jegyében eltöltött alkotói együttlét során ezek a művészhallgatók a gyakorlat oldaláról tapasztalhatták meg korunk legizgalmasabb művészi-társadalmi diskurzusának fő kérdéseit az alkotói felelősségről, a közügyekben való aktív részvétel fontosságáról, a művész társadalmi pozíciója újraértékelésének szükségességéről..." (Erőss István)